Ha minden jól megy, március elején már magyar műszer fogja keresni a vizet a Hold felszínén: a Puli Space Kft. Puli Lunar Water Snooper nevű eszköze, vagyis röviden csak vízszimatolója február végén indul az Intuitive Machines IM–2 küldetésének keretein belül, hogy aztán az Európai Űrügynökségnek (ESA) gyűjtsön adatokat. Az ESA ugyanis előre megvásárolta a Pulitól a begyűjtendő információkat: ezzel az IM–2 lesz az első olyan mélyűri kereskedelmi misszió, aminek az ESA megveszi a mért adatait. A vízszimatoló, ahogy azt a nevéből nem nehéz kitalálni, vizet fog keresni a Hold felszínén és az alatt. Azt már korábbi mérésekből tudjuk, hogy az égitesten jég formájában van víz, ezeket azonban Hold körüli pályáról végezték, így az adatok térbeli felbontása nem elegendő a potenciális bányászati helyek meghatározásához. Ezért szükség van a vízjég helyi koncentrációinak feltérképezésére a felszínen. A mérések hiányosságának egyébként legalább részben az az oka, hogy a Holdra mintegy ötven éve magasról tesz az űrkutatás. Az eszköz által gyűjtött adatok a Pulihoz érkeznek meg először, a magyar csapat dolgozza fel őket, és standardizálja olyan formában, amilyenre az ESA-nak szüksége van. Az adatokat nagyjából egy év múlva nyilvánossá teszik, hogy bármilyen kutató dolgozhasson velük, de addig csak az ESA birtokában maradnak. Furcsának tűnhet, hogy egy félig a NASA által finanszírozott misszióból az ESA fölözi le az adatokat, de az amerikai űrügynökség célja inkább az volt, hogy segítse az ipart, ami aztán utána mehet magától. „A három működőképes tesztert és a szoftvert a végtelenségig használhatja a NASA, a szellemi termék viszont a miénk, mind az ESA-nál, mind a NASA-nál. Ők csak örökös használati jogot kapnak, maga a termék a fejlesztő cégé marad” – mondta Pacher Tibor. Az adatok az ESA-é lesznek, de a Puli is megkapja a jogot a használatukra, és mivel az űrügynökség állami pénzekből működik, egy idő után nyilvánossá válnak. Az ESA és a NASA is a Planetary Data System nevű rendszerben gyűjti a mélyűri missziók adatait standardizált formában. A Pulinak egyébként alapvetően nem végső célja, hogy vizet találjon – az is értékes információ, ha ott, ahol a Hopper leszáll, éppen nincs vízjég. A cél inkább a technológiai demonstráció, a sikeres adatgyűjtés, mivel a cég adatszolgáltatásra szeretne fókuszálni a jövőben. A Puli kinőtte magát, egy adatfeltérképező szolgáltatást szeretnénk nyújtani magáncéges alapon bárkinek, akit ez érdekel – mondta Pacher Tibor, megjegyezve, hogy már most van olyan vállalat, ami a Holdon akarja feldolgozni az ott megtalálható vizet, és üzemanyagként árulni. Hogy ebből mikor lesz üzlet, azt senki nem tudja, de az, hogy az adatfeltárásra szükség van, egyértelmű. A Puli egy olyan komplex szolgáltatást akar nyújtani, ami teljesen leszervezi az eszköz Holdra jutását is, majd onnan az adatokat szolgáltatja és feldolgozza. A szimatolót egyébként durván négy hónap alatt le tudják gyártani, szoftveresen tudják még módosítani, hardveresen nem igazán van szükség rá. Ezenkívül a Puli holdjáróját is szeretnék fejleszteni és eljuttatni a Holdra. „Nem mindennap indulnak expedíciók, jellemzően évente néhány, ezekre időben be kell tudni jelentkezni, és biztosítani kell az anyagi részét is – mondta Pacher Tibor. – Beszélünk az Astrobotickal a következő lehetőségről. Ők idén év végén újra megpróbálják a holdraszállást, az eszközön van bőven hely, akár a roverrel is el tudnánk menni. Pacher Tibor azt mondta: a Puli és a nemzeti űrügynökség között nincs együttműködés, pedig ők keresték a lehetőségeket. Rendszeres kapcsolatban vannak, viszont jelenleg még az űrszektor sem tudja, hogy „ki mit, hogyan csinál” – mondta az alapító, utalva arra, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium vette át az űripart nemrég. Szerettük volna a Pulit egy jó értelemben vett nemzeti projektté tenni, de nem sikerült” – tette hozzá.
